Akkor nézzünk egy kicsit be a KLIKK- be az én szememen keresztül….
Útra kelek egyedül, ismerős helyre, tele pozitív gondolatokkal, várva egy kellemes estét… Elvárások nélkül, ahogy mindig…
Belépve az ajtón már leragadok, hiszen nem állom meg, hogy ne beszélgessek rögtön kicsit a tulajokkal, a személyzettel- főleg, ha hetek óta nem jártam erre…
A társalgóba/pulthoz lépve szinte minden alkalommal azonnal ismerősökbe botlok… Még azokban a klubokban is, ahova ritkán járok… Megörülünk egymásnak és magától értetődően érdeklődünk egymás felől vagy megbeszélünk történéseket, terveket, amibe olykor becsatlakoznak újabb érkező swinger barátok… Időnként kitekintek, fél szemmel mindig a bejáratot kuksizom, figyelek és keresi tekintetem azokat a férfiakat- nőket, akikre azon az estén potenciális vadként leshetek, de a teljes figyelmem, az arcom beszélgetőpartnereim irányába fordítom. A testbeszédem nem kizár, ahogy sokan gondolják, pusztán a társaságomban lévőknek szól… De percről- percre várom, hogy mikor látom meg azt a párt vagy férfit, nőt, akinek küldhetem a jeleket… Nem lépek ki a társaságból, hogy a pultot egyedül támasszam és könnyű célpont legyek Neked! Bár néha cselesen fordulok újra és újra a pultoshoz, hogy kérjek egy kis jeget vagy italt, ami alkalmat teremthet arra, hogy leszólíts! Mégsem teszed! Látom a tekinteted, ahogy végignézel rajtam, látom, hogy szívesen lépnél közelebb, de elrettent a körülöttem lévő sokaság. Ezért nem lépsz… Cselekhez kell folyamodnom, kiszakadnom, egyedül távozni az étkezőbe vagy a jakuzziba- várva, hogy belépsz az ajtón, kihasználva az egyedüllétem. És igen, megteszed! Megjelensz! Mert nem tudod, hogy megtehetted volna ezt már ott is, akkor is… Hogy ha közelebb lépsz és megkérdezed, csatlakozhatsz- e a beszélgetésbe- örömmel mondtunk volna igent. Lehet, hogy az első pár percben kukán állnál csak- figyelve a beszélgetésünket, de ezt a kínos pár percet remekül áthidalhatod egy- egy frappáns mondattal, kapcsolódva az aktuális témánkhoz. Azt várod, mi hívjunk be a körünkbe, azt várod, ha van is bátorságod közénk lépni, hogy egyből ugorjunk Rád, kérdezzünk, bevonjunk… Ha nem tesszük, azt mondod- kirekesztünk, klikkesedünk, nem vagyunk nyitottak Rád vagy másra körülöttünk… Pedig csak egyszerűen várunk… Ahogy Te is… Csak közben épp jól érezzük magunkat azok társaságában, akikkel már könnyebben indul az est. Ahogy Veled is tesszük legközelebb…
Egy másik est…
Szerda este… Alig lézeng valaki a klubban… A pultnál csak kevésbé szimpatikus solo férfiak állnak. Egy darabig egyedül ácsorgok, szívom magamba jeges italom és néha rátekintek a sarokban nevetgélő 6-8 fős KLIKK- re… Nem néznek felém, látszólag észre se vettek, nem invitálnak maguk közé… 10 percig várok még, hátha betoppan valaki, de senki…. majd fogom magam és odamegyek a társasághoz széles mosollyal, magabiztosan. „Sziasztok! Olyan kis családiasan vagyunk ma este, leülhetek közétek?„ – és már jön is sok pozitív válasz… Eleinte nem is foglalkoznak velem- én csak szívom tovább az italom… Figyelem őket, hallgatom őket. Évek óta összejáró, zárt baráti társaság, akik klubon kívül is rendszeresen találkoznak… Bevallom, én se érzem komfortosan magam, bár mosolygok… De ez csupán pár perc, mert végre vannak nekem is gondolataim… Van mondandóm, mert figyeltem rájuk hallgatásom során… és meg is szólalok, becsatlakozom… Innentől már könnyű… Egyből kérdések is reppennek felém és 10 perc múlva már együtt nevetünk … Eltelt azóta fél év és a társaságból lettek, akiket azóta barátaimként fogadhatok- hiszen más eseményeken is találkoztunk már… melyeken már egyből széles öleléssel köszöntöttük egymást…
Ami ma idegen KLIKK, holnap már a Te köröd! Nyiss felénk, hogy mi is nyithassunk feléd!