Akarva- akaratlanul is számos egyedülálló hölggyel és úrral vagyok napi kapcsolatban, és jelenleg magam is az vagyok… Így saját bőrömön és a körülöttem lévőkén is tapasztaltam már egyfajta hullámvasútat…
Teljes mértékben hiszem, hogy a swinger a párok világa… az igazi mélységét és szépségét párkapcsolatban tudjuk megélni… Éppen ezért a legtöbb gondolatom mindig Hozzátok, a párokhoz szól… Amikor korábban elővettük a szólók szerepét, akkor is többnyire a szabályok, határok oldaláról közelítettük meg…
Márpedig a swinger egy bonyolult világ. Mindenkinek meg van a saját útja, ami ide vezette… Igen, az egyedülállóknak is… Kinek ingoványosabb, kinek egyenesebb. Egészen biztos vagyok abban, hogy általánosságban elmondhatjuk, a mi helyzetünket gondoljuk egyszerűbbnek… Lélektelen szexuális élmények sora, szinte korlátok nélkül… Nem kell akkora felelősséget vállalnunk, szabadok vagyunk… Álomvilágnak tűnik, nem igaz? Vagy mégsem?
Olyan élményeket élünk meg, amikre más csak legmerészebb álmaiban mer gondolni…
Átadjuk magunkat a kéjnek, feszegetjük a határainkat, megpróbáljuk megélni a legféltettebb vágyainkat, hátha majd egyszer olyan társra találunk, akivel ezeket már nem tehetjük meg… Miközben arra vágyunk, hogy olyanra leljünk, akivel pont ezt tehetjük meg…
Kapcsolódunk szerelmespárokhoz, szívjuk magunkba, hogy egy kicsit megosztják az életüket velünk. Örömet okozunk és ők is nekünk… Jól esik látni az egymás iránti szeretetüket, tiszteletüket, bizalmukat, amivel kicsit megajándékoznak minket is… Jó esetben barátokra lelünk bennük, rosszabban háttérbe szorítva magunkat, meg kell húznunk a határokat… Hiszen tudnunk kell, hol a helyünk, mi a szerepünk…
Suhannak a hónapok és el- eltűnnek körülöttünk alkalmi partnereink, akik tovább lépnek… A párok, akik családot alapítanak, a korábbi szexpartner, aki társra lelt és nősül, a kebelbarátnő, aki belefáradt és már nem elégítik ki a testi örömök… De vannak visszatérők is… egy szakítás után vagy éppen azért, mert nem tudta elengedni az itt megélt élmények lehetőségét- esetleg, ami a ritkább- az új párjával visszatérő…
Látok magam körül barátokat, aki hosszabb ideje benne ragadtak a világunkban és már lassan azt se találjuk, hogyan építsünk fel más típusú kapcsolatot. Hogy is lehetne, hiszen ha őszinték vagyunk, a legtöbben menekülnek tőlünk… Férfiak és nők egyaránt… Nőfalók vagy ribancok vagyunk a szemükben… Vagy éppen meglátják az első hónapok adta lehetőségeket, a saját vágyaik megélésének szalmaszálát bennünk… és kihasználnak…
Felpattantunk egy vonatra, ami száguld velünk… Időnként találunk egy- egy állomást, ahol szívesen időzünk, ami többet ad… Nem kívánt érzelmeket vagy akár kósza szerelmet is, reményt? Valamit, amibe kapaszkodhatunk, amitől nem érezzük üresnek a lelkünk… De aztán ezeket újra és újra el kell engednünk…
A mindent elsöprő szexuális élményeket és egy kicsit önmagunkat is kerestük, mikor betértünk… És legtöbb esetben meg is találtuk… de közben olyasmire is rátaláltunk néhányan, amit már nehezebb elengednünk… olyan értékes kapcsolatokat, barátokat, partnereket, akik nélkül nem lenne olyan színes a világunk… Azt szoktuk mondani- „hasonlóan gondolkodnak, mint mi”… És körülnézek és pontosan tudom, hogy ki miért van éppen azon a bulin vagy abban a klubban… Tudom, hogy másodrangú, hogy aznap éjjel szerez- e újabb élményeket… mert nem a szex hajtotta oda immár, hanem a társaság, amit élvezni szeretne… Szórakozni és szórakoztatni… És valahol talán ebben van a kulcs… Nem kell túl komolyan venni… Csak élvezni e hullámvasút szelét… Mely csak egy játék az életünk során… És nálunk van a dobókocka…